Mindannyian ismerjük a mesét az öreg királyról és lányairól. Annak szánja a királysága legszebb országát, amelyik a legjobban szereti őt. Hogy kiderítse, melyik lánya érdemes a szebb örökségre, mindháromnak felteszi ezt a kérdést:

Király:  „Hogy szeretsz engem?”
Legidősebb: „Mint a galamb a tiszta búzát…”
Középső: „Mint forró nyárban a szellőt…”
Legkisebb: „Úgy Édesapám, mint az emberek a sót!”

Nos, nézzük, ki nyeri a tendert!

Sózzál, vagy ne sózzál

Az elmúlt évtizedekben a sóval szemben komoly érveket sorakoztatott fel az orvostudomány elsősorban korunk népbetegsége a magas vérnyomás miatt. A mozgásszegény életmód és a túlzott sóbevitel valóban gyilkos kombináció a szív- és érrendszeri megbetegedések eredő okaként. A másik oldalon viszont a só, azaz a nátrium-klorid két alkotórésze a nátrium (40%) és a klór (60%). A nátrium a klórral és a káliummal együtt a szervezet folyadékháztartását szabályozza. Jelentős szerepe van az ideg- és izomműködésben, a vérnyomás szabályozásában és egyes enzimek aktiválásában. A klór a gyomorsav alkotórészeként közreműködik az emésztésben, a nátriumhoz, illetve a káliumhoz kötött kloridion formájában pedig a só-víz háztartásban és a savbázis egyensúly fenntartásában is jeleskedik.

Hogy mennyi sóbevitel ajánlott, az függ az életmódunktól, a környezeti hatásoktól, az általunk fogyasztott élelmiszerek természetes sótartalmától és attól hogy milyen sót használunk. A jelenlegi egészségügyi ajánlások szerint átlagos felnőtt a mi éghajlati viszonyaink között 5g, azaz egy kávékanálnyi is elég, – konyhai sót fogyasszon naponta.

Miközben a sok sót „fehér halál”-ként azonosítjuk, szinte el is felejtjük, hogy a só az ember nem az egyik, hanem az ősidőktől legfontosabb táplálékkiegészítője, fűszere, kincse. Az emberrel veleszületik a só iránti vágy. A sót a történelme folyamán az ember mindig nagy becsben tartotta, ára sokáig az aranyéval vetekedett. Az ember mindig is vágyott a sóra. Őseink sótartalmú növényeket, tengeri algákat szárítottak és égettek, hogy aztán a hamuból sót nyerjenek ki.

Sóbányák, sós sziklák, kitermelésével, sós tavak, sós források, tengervíz lepárlásával őseink mindent kihasználtak, hogy sóhoz jussanak. A só felkutatására és megszerzésére fordított rengeteg energia is arra utal, hogy az embernek vele született szükséglete a sófogyasztás, és hogy a só a legfontosabb íz a számára. A gerincesek sóéhsége arra enged következtetni, hogy itt többről van szó, minthogy kényeztetni akarják az ízlelőbimbóikat.

A régi egyiptomiak úgy tartották, hogy a só meghosszabbítja az életet, Skóciában pedig a halhatatlan lélek szimbóluma volt. A sót az élet és minden élőlény, illetve a lélek esszenciájának tartották. Semmit nem lehetett só nélkül enni, és amiben nem volt só, abból valami létfontosságú dolog hiányzott. A só fontos szerepet játszott az ember evolúciója, illetve történelme során. A só nélkülözhetetlen ásvány, amire szükségünk van az életben maradáshoz. Nátrium nélkül nem létezne idegi ingerületátvitel, a szívünk nem verne és nem tudnánk mozogni. A só életbevágóan fontos szinte minden élőlény, de különösen az ember számára, hiszen például a a testhőmérsékletünket is úgy szabályozzuk, hogy sót és vizet izzadunk ki.

Azonban dokumentáltan az eleink akár a napi 20-szorosát is fogyasztották a mai ajánlott mennyiségnek. A mai átlagos napi 8-9 gramm (1,5-2-szerese az ajánlottnak) fejenkénti elfogyasztása egyáltalán nem tekinthető soknak. Összehasonlítva a régi rómaiakkal, akik becslések szerint kb. napi 25 gramm sót vettek magukhoz, vagyis kb. háromszor annyit, mint mi manapság. 1725-ben Franciaországban, ahol precízen dokumentálták az állam magas sóadóból származó bevételeit, az átlagos napi bevitel 13 és 15 gramm közt lehetett. Ez a svájci Badenben úgy 15,5 gramm volt, Zürichben viszont akár a 23 grammot is meghaladhatta napi átlagban.

A 16. századi Skandináviában még ennél is több sót fogyasztottak. Dániában a napi bevitel akár az 50 grammot is elérhette fejenként, Svédországban pedig a 15. században a 100 grammot is megközelítette. Ezekben a régiókban a só nagyrészt sózott halakból és füstölt húsokból származott. Vagyis összességében elmondható, hogy az a sómennyiségét, amit ma mi magunkhoz veszünk, kifejezetten csekélynek mondható a pár száz évvel ezelőttihez képest.

Ha azonban akár sok, akár kevés sót fogyasztunk az egyáltalán nem mindegy, hogy milyen sót viszünk a szervezetünkbe.

Káros az asztali konyhasó, de miért?

A kereskedelemben kapható tömegsó, konyhai só, asztali só sóbányákból, avagy lepárlással termelik és számos kémiai, fizikai eljárással teszik számunkra kívánatossá. Azonban a feldolgozás során és a hozzáadott adalékanyagokkal csökkentjük a só természetes pozitív hatásait és nagymértékben növeljük annak esetleges káros veszélyeit. A tisztítás során pedig elveszítjük az ásványi nyomelemeket, vegyi-sivataggá változtatva a természetes anyagot. A legtöbb háztartás polcain megtalálható, olcsó és könnyen beszerezhető „konyhai só nem csupán sót (NaCl) tartalmaz, de olyan káros összetevőket is, mint, amilyen a csomósodásgátló, a fehérítő, vagy a kálium. Valamennyi só közül a legkevésbé hasznos a szervezet számára. Nem tartalmaz értékes ásványokat, kizárólag ízesítés céljából alkalmazható.

Miért jó a természetes ásványi só?

A természetes só a szervezetünk barátja. A természetes só színes, nem pedig tiszta fehér, ezek a színes részecskék voltaképpen apró ásványi elemek. A benne levő ásványi anyagok és nyomelemek segítik a felszívódást, megsokszorozzák jótékony hatásait. A természetes só olyan ásványi anyagokat tartalmaz, amelyet a szervezet azon nyomban felismer és képes felhasználni is. A szervezet felismeri és befogadja és a szervezet egyensúlyának megfelelően felhasználja a természetes ásványi sót. Ezzel szemben az asztalunkra kerülő étkezési só – a kémiai „tisztítás” után – már csak 2 elemet tartalmaz: nátrium-kloridot. Szervezetünk a “tiszta” nátrium-kloridot már nem kívánatos agresszív, nem természetes anyagként, azaz sejtméregként azonosítja, és védekezik ellene: – kiválasztással, kikristályosítással.

Szinte adódik a hogy a legfrissebb kutatások szerint a súlyos 5 g-os napi korlátozás az a kihidrogénezett fehér asztali-sóra vonatkozik, nem pedig az évezredek óta velünk lévő, éltető anyagra. A só egy energiaadó, kiegyenlítő, semlegesítő és salaktalanító hatású különleges élelmiszer. A víz és a természetes kristály só a szervezet egyensúlyának helyreállításával minden betegség esetén jótékony hatású.

Parajdi sóbányászat, sókultúra:

A Parajdi sóbánya a Pannon-tenger kiszáradása következtében jött létre. Őstengeri iszapot tartalmaz, nyomelemekben és ásványokban gazdag. Nem is gondolnánk, hogy a Parajdon található sókészletet már a rómaiak idejében is bányászták, és hogy a parajdi só Európa egyik legnagyobb sótartalékának számít. Szerencsére jelenleg is több száz évre elegendő sót rejt magában a világszerte híres parajdi sóbánya a gyógyulni vágyók számára.Az ókor óta bányásznak sót Erdélyben, az Erdélyi sóvidéken, Sómedencében. Parajd Budapesttől 600 km-re található Romániában, Hargita megyében.

A sóbányászat múltja, az erdélyi Parajdon a római korig nyúlik vissza. 1405-ből származik a legelsőnek tekinthető hiteles írásos hivatkozás, ami a parajdi só bányászatáról tesz említést.
1861-ben a Székelyföldön és Szászföldön élő emberek mindegyike parajdi sóval sózott, Orbán Balázs szerint. 1762-ben vette kezdetét a földalatti só bányászata, amely később A parajdi sót, már a 15. századtól kezdve “Székely só”-nak hívták. A parajdi só a világ egyik legegészségesebb és legjobb minőségű sója. 1762-ben Parajdon kezdték el a föld alatti bányászatot és ekkor nyitották meg a József-bányát, ami harang illetve süveg alakú volt. A kitermelt sót “alaksónak” nevezték. Az “alaksót” bivalybőrbe kötözték és ezt négy pár ló vonszolta fel a felszínre. 1765-ben felszíni fejtést is alkalmaztak.

1787-ben a sóbánya átkerült a bécsi kincstár saját tulajdonába. Ebben az évben kezdődött el a módszeres sóbányászat. 1861-ben Orbán Balázs azt állította, hogy egész Székely és Szászföld ezt a sót használta. 1864-ben kiszélesítették a Nándor-bányát és ezzel egy időben megnyitották a híres trapéz alakú Párhuzamos-bányát.

Az első világháború után 1920-ban a román államigazgatás megújította az erdélyi és máramarosi bányák művelési technikáját. 1945-ben már robbantásos sófejtést alkalmaztak. 1954-ig a Párhuzamos-bányát üzemeltették. A negyvenes évek végén megnyílt a Dózsa György-bánya, amely 1514-es nagy parasztfelkelés székely vezéréről kapta a nevét. 1972-ben egy újabb  bányaaknát kezdtek,  de a termelés alacsony hatékonysága miatt lezárták.

Az 1960-as években, jellemzővé vált, hogy a kitermelt üres elhagyott tárnákban, sótermekben gyógykezelést is lehetővé tettek. A 80-as évektől már kezelési és látogatási részlegről is beszámolnak a források, mely részleget az úgynevezett „50”-szinten alakították ki, és a felszíntől számítva 120 méter mélyen. A Dózsa György-bánya kibővített rendszerében a felszíntől számítva 120 méter mélységben végzik a krónikus légúti betegek kezelését. Egy 1250 méter hosszú “tárón” a bányabejárattól megy egy autóbusz egészen a szpleleo és klimoterápiás kezelésekre kialakított sótermekig, illetve sószobákig. Ez a föld alatti világ szellőztetéssel és villanyvilágítás mellett tartalmaz sportprogramokat, játékprogramokat, művészeti és történelmi kiállításokat és mind ezek mellett gyógytornát is rendeznek, hogy az ott lévőknek legyen elfoglaltságuk a kötelező napi négy óra ott tartózkodást. A helyszínen állandó az orvosi felügyelet és e mellett egy 1993-ban épült kápolna nyújt lelki támaszt az ott tartózkodóknak.

A parajdi sóbánya és a sósfürdő méltán tett szert országos hírre. Szováta község és a híres Medve-tó és Parajd, a Sóvidék fővárosa évszázadok óta vonzza egész Európából a gyógyulni vágyókat. Évente betegek ezrei keresik fel, mivel sós, fertőtlenítő hatású levegője alkalmas az asztma és más légúti betegségek gyógyítására és enyhítésére, míg a környék tavainak és fürdőinek sós vize elsősorban az ízületi és bőrpanaszokat enyhíti.
A parajdi só köré egy komplex egészségügyi rekreációs szolgáltatási és termék piac épült, a bőr-, a légúti-, allergiás-, szív-és érrendszeri betegségek kezelésétől kezdve, az étkezési-, gyógy-, és fürdősókig.

Parajdi só:

Nos, a só alatt ne a hagyományos értelemben vett finomított konyhasót értsük, hanem a természetben előforduló, eredeti állapotban előforduló sókat, melyben különböző minőségű és mennyiségű ásványi anyagok tartalmaznak. Ezek közül a parajdi a világon az egyik legjobb minőségű, 84-féle ásványi anyagot tartalmaz. A parajdi só az Ősóceán kiszáradásakor keletkezett, és minden ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz. Ez a kézzel bányászott és aprított só mentes mindennemű környezeti szennyeződéstől, adalékanyagtól. A Parajdi só abban különbözik a többi sótól, hogy (ez küllemében is látszik) nem vonják ki belőle a természetes iszapot, ami egyedülálló természetes olajesszenciát tartalmaz. Ez az igen értékes szürkés iszap, mely a nyomelemeket tartalmazza megtalálható az étkezési sóban is.

Az empirikus tudásbázist kissé elhagyva, ezoterikus megközelítésben, a parajdi só nem más, mint folyékony napenergia, mértani szerkezetben megkötve, ami képes életet létrehozni és fenntartani. Kb. 250 millió évvel ezelőtt a napfény energiája kiszárította az Ősóceánt, ez az energia van a sókristály rácsaiban tárolva. Víz hozzáadásakor ezt az energiát felszabadítjuk, a sóban lévő elemek ionizálódnak, így kialakul egy „energia tenger”, ami csak arra vár, hogy életet adjon, illetve fenntartson.

A Parajdi só természetes formájában, fehérítés nélkül, kettes fokozaton őrölve kerül a kereskedelem polcaira. Szürke színű, nem tartalmaz adalékanyagokat, ezáltal ez az egyik legtisztább kereskedelmi forgalomban kapható só.

Parajdi só hatásai:

A só pozitív töltésű ionjai találkoznak a víz negatív ionjaival, így többet már nem beszélhetünk csak sóról, és csak vízről, hanem egy különleges szerkezetű anyagról. Ez a sós víz az ősbölcsőnk, az ősleves amelyből az élet, vagyis mi magunk származunk. A parajdi só visszavisz minket a kémiai-biológiai teremtés pillanatába, egy természetes só, vízben feloldva mineralizálja a testet

  • ásványi anyagokkal ellát
  • elektrolit háztartásunk javításával pozitívan befolyásolja a keringést testünkben
  • lényeges szerepe van az idegsejtek közötti összeköttetésben
  • segíti a csontok találkozásánál, a hajlatokban szükséges zselés anyag termelődését, a kötőszövetek rugalmassá tételét, a kollagén képződését
  • a telített sóoldat testünk elektrolit folyadéka, enélkül nincsenek kapcsolatban a sejtek, és idegrendszerünk nagyon finom hálózata működését is ez biztosítja
  • betegség kialakulásakor zavar támad a hálózati működésben nem megfelelő só bevitele, avagy hiánya miatt
  • só által fellazulnak a különböző lerakódások, elmeszesedések, vese, illetve epekövek, reumás lerakódások, köszvény
  • só szükséges a hurut és az arcüreg lerakódásainak felszakításához
  • segíti a koncentrációs képességünket, elmulasztja a krónikus fejfájást, megszünteti az alvászavart. Egy természetes altató.
  • só fontos a lélektani és érzelmi zavarok kezelésében. A depresszió kezelésénél használt Litium a sót helyettesíti
  • só szerepet játszik a serotonin- és a melatonin szint fenntartásában és ezek szabályozzák közérzetünket, mint például önbizalom, pozitív gondolatok. A só közvetetten befolyásolja a jóllétünket, jókedvünket
  • kiegyenlíti a sav-lúg háztartásunkat, ezáltal segít megszabadulni az elsavasodás okozta gombás fertőzésektől. Például hüvelygomba, körömgomba
  • vesének szüksége van sóra a túltengésben lévő savak leépítésére, és azoknak vizelettel történő kiválasztására. Ha a szervezet sóban szegény, egyre jobban elsavasodik
  • só védi a sejteket és különösen az agysejteket az elsavasodástól
  • só szükséges a rák megelőzésében és kezelésben. Megakadályozza a rákkeltő anyagok megkötését, káros folyamatok beindulását a szervezetben
  • ha elegendő víz van a szervezetben és a só megnöveli a vér mennyiséget, akkor a cirkuláló vérrel az oxigén mindenhova eljut, és az így aktivált immunsejtek bejutnak a rákszövetbe és elpusztítják azt. A rákos sejtek oxigén jelenlétében elpusztulnak.
  • sejteknek szükségük van sóra a hidroelektromos energia fejlesztéséhez. Így a só fontos szereppel bír a szervezet energiaellátásában
  • só szükséges az emésztéshez, a tápanyagok felszívódásához. A gyomorban olyan enzimek termeléséhez szükségesek, amelyek a fehérjék lebontásában játszanak szerepet, ezzel könnyebbé válik az emésztés, a belek és máj munkája is némiképp tehermentesítődik
  • sóra van szükség a csontozat erősítéséhez. A csontritkulás, egyes esetekben, a víz és a só hiányára vezethető vissza
  • só nélkülözhetetlen az izomzat és az erőnlét fenntartásához, • A parajdi só megakadályozza az izomgörcsöket, ezért sportolóknak is ajánlott a rendszeres használata
  • só csökkenti a szívritmus zavarokat és fontos szerepet játszik a vérnyomás szabályzásában. A sós ivókúra kiegyenlítően hat mind a magas, mind az alacsony várnyomás esetében
  • só megvéd a visszerek és a hajszálerek repedésétől
  • köszvény és ízületi gyulladások megelőzésében hatékony
  • só megakadályozza a túlzott nyáltermelést. Túlzott nyáltermelés sóhiányt jelez
  • egyensúlyba hozza a hormonháztartást és emellett gyulladáscsökkentő hatása is van.
  • só fontos a libidó megőrzésében
  • cukorbetegségnél a só segít a vércukorszintet egyensúlyban tartani és csökkenti az inzulin szükségletet
  • víz és só csökkenti a szem és érrendszeri károsodásokat
  • tisztítja a tüdőt, a hörgőket, segít a lerakódott váladék felszakításában
  • anyagcsere serkentésével pozitívan hat az anyagcserezavar okozta betegségeknél, például cukorbetegség, túlsúly
  • serkenti a vérkeringést, az anyagcserét, ezáltal frissebbé varázsolja a bőrt
  • kiváló mélytisztító hatással rendelkezik, szinte “kiszívja” a szennyeződéseket a pórusok mélyéről
  • hatásosan alkalmazható különféle bőrbetegségekre: mint például pikkelysömörre, ekcémára (neurodermitiszre), allergiára, gombára
  • hidratáló hatása miatt mindenféle bőrtípusra használható
  • méregtelenítő hatása miatt pattanásos, gyulladt bőrre különösen ajánlott
  • száraz bőrnél a só lezárja a bőr felületét, nem engedi kipárologni a nedvességet. Bőrünket nem tömíti el, az továbbra is lélegzik
  • zsíros bőrnél harmonizálja a túlzott faggyú termelődést. Segíti a mitesszeres bőr rendbetételét
  • rendszeres használatával sikeresen megszünteti és megelőzi a szőrtüsző-gyulladásokat
  • megnyugtatja a bőrt, elmulasztja a kipirosodást. Borotválkozás, szőrtelenítés után is ajánlott
  • vírus és baktériumölő hatása miatt remekül fertőtleníti a kezelt felületet
  • intenzív bőrradírozó hatása van, fokozott vérbőség érhető el, ezért az elhalt hámsejtek leválnak a bőr felszínéről
  • meggátolja a túlzott izzadást. Fertőtlenít, tisztít és vízlágyító hatású.

„AZT-A-MINDENIT”,

mondhatjuk! -inkább próbáljuk összeszedni, mire nem jó, – az talán könnyebb…, de már a római, Plinius szerint is: „A kristálysó az emberiség legfontosabb orvossága.”

Parajdi só szarvasgombával!

Az Erdélyben található Parajdi Sóbányában az Ősóceánból (Pannon tenger) itt maradt natúr kristálysót bányásszák, így napjaink tömegfogyasztásában, a még mindig tudunk valódi, természetes, ásványi anyagban és nyomelemben gazdag sóval fűszerezni ételeinket, őrizni az egészségünket.

A parajdi só egy kősó. Természetes, és így pontosan olyan, ahogyan a föld azt nekünk ajándékozza, nem adnak hozzá és nem vesznek el belőle semmit. Kézzel bányásszák, apróbb darabokra őrölik, majd csomagolják. Nincsenek benne mesterséges adalékanyagok, nem esik át kémiai tisztításon sem. Természetes, egészséges és finom. Parajdi só 84 különböző ásványi anyagot tartalmaz, ezzel elősegítve szervezetünk megfelelő működését. Íze intenzívebb, mint az asztali sóé, ezért sokkal ízletesebb és zamatosabb ételeket lehet készíteni használatával. Egyáltalán nem csípős és sóssága kellemesebb nemcsak a konyhasónál, de a tengeri sónál is. Abszolút természetes, kellemes ízű só. Képes ízfokozó elem nélkül gazdagabbá tenni az ételek ízét, az ételek valódi ízét is jobban kiemeli, mint a hagyományosan használt bolti asztali sók.

A Parajdi só abban különbözik a többi sótól, hogy (ez küllemében is látszik) nem vonják ki belőle a természetes iszapot, ami egyedülálló természetes olajesszenciát tartalmaz. A legtöbb sóhoz fluoridot és jódot is kevernek. Sok esetben még ennél is rosszabb a helyzet, mert a konyhasót mesterséges úton is előállítják, ami nem túl hasznos a szervezetünk számára. Így az általánosan kapható konyhasóknak ráadásul csípős és nagyon erőteljesen sós ízük van.

A parajdi sóval tartósított ételek jobbak maradnak, mint azok, amelyek eltevéséhez konyhasót használunk. Hogy miért? Mert a boltban kapható konyhasók E-jelű adalékanyagokat, csomósodásgátlót, ferrocianidot tartalmazhatnak, amelyek például a káposzta levelét nyúlóssá és szakadékonnyá változtatják. A parajdi sóval ilyen nem történhet, aki nem hiszi, az látogasson el a Parajdon évenként megrendezett töltöttkáposzta fesztiválra, és kóstoljon a „Töltöttkáposztamennyország”-ban.

Mindet egybevetve, mindent összegezve, visszatérve a királylányok csatájához, természetesen a sópárti királylány nyeri a versenyt, és misem természetesebb, hogy Parajdi sóval.

Figyelembe véve a királylány-tender eredményeit Terfézia NEM az alábbiak közül választotta ki a szarvasgomba sóágyát:

  • Kala Namak – Közép – India bányáiból származik, ásványi anyagokban gazdag, különösen vasban, ez adja a sötét, szürkés – rózsaszín árnyalatát. Jellegzetes, kénes – savanykás íze van
  • Fleur de Sel – Franciaország nyugati partjáról származik, az egyik legjobb minőségi tengeri só. A tengervizet medencékbe engedik, a víz elpárolgása után a só fajsúly és finomság szerint rendeződik. A legfelső réteg a Fleur de Sel (sóvirág), amit sófarmerek, paludiers-ek gyűjtenek be fa gereblyékkel. Ehhez hasonló a Fior di Sale di Sicilia (szicíliai sóvirág), amit a Fleur de Sellel ellentétben nem napos délutánokon, hanem a kora reggeli szélmentes órákban gyűjtik össze. A harmadik sóvirág egy japán sóstóban gyűjtött Oshima Island Blue, ami kereskedelmi forgalomban nem kapható
  • Maldon só – Az angliai Essexben kétszáz éve termelik a Maldon sót, tiszta, fehér szilánkszerű sópelyhekből áll, füstölt változata is nagyon népszerű, hazai delikátüzletekben (a Fleur de Sel is) is elérhető, érdemes ezzel kezdeni az ismerkedést a különleges sókkal
  • Perzsa Kék – A világ egyik legritkább sója egy Észak-iráni sóbányából származik, kék színe a só sajátos szerkezete miatt keletkező fénytörés eredménye
  • Hawaii Lava – Fekete láva só, a lepárlás előtt a tengervízhez kevert aktív széntől nem csak színt, hanem értékes ásványi anyagokat is kap. Világos ételekre szórva a leglátványosabb
  • Vörös Alaea – Szintén Hawaii szigetéről származik, az alaea vulkanikus vörös agyagtól kapta a színét és nevét is – lepárlás előtt ezt az agyagot adják a tengervízhez. Íze lágyabb, mint a hagyományos tengeri sóké
  • Himalája só – A legtisztább sófajtának tartják, a himalájai Khewra sóbánya legmélyebb szintjéről bányásszák kézzel. Szinte átlátszó, nagyobb szemű kristályokból áll, általában rózsaszínes árnyalatú vas-oxid tartalma miatt
  • Jukyeom – Koreai füstölt bambusz só. A tengeri sót bambuszba töltik, amelynek a végeit iszappal zárják le, ezután egy vagy több alkalommal pörkölik. Úgy tartják, a bambusz és az iszap jótékony nyomelemeitől a só így egészségesebb és finomabb
  • Sel Gris – Nedves tapintású, finomítatlan tengeri só a francia Bretagne régióból. Természetes szürke színét a sómedencék alján található agyag ásványai anyagaitól kapja. Kézzel gyűjtik hagyományos kelta módszerekkel (mint a Fleur de Selt, faeszközökkel).

…nem a távoli vidékek parádés sóit használja, hanem Terfézia a világ legjobbját sójával, – a Parajdi Sóval házasítja az erdőink fekete aranyát az Uncinatum szarvasgombát.


Kóstold meg Te is!  Webshopunkban elérhető!

Ha kedved van nézd meg a mesét, hogyan is történt a híres királylányverseny!