Trüffel, Bon-Bon?, - Praliné már megvolt. II.

Ha a Pralinét már kiveséztük az előző bejegyzésben és összefoglalóan a "legsikeresebb elrontott édesség", ami ezidáig születhetett, és akkor mi a helyzet a bonbonnal?

Bonbon szűk értelemben, tág értelemben, és itt van még ez a nugát kérdés is:

A bonbon töltött csokoládégolyó, a praliné cukormasszából álló apró édesség. A köznyelv előszeretettel nevez minden apró csokit bonbonnak, amit egy falatra be lehet kapni, vagy maximum két falatból áll. Ez sok esetben téves megjelölés, ám találkozni olyan felfogással is, miszerint minden ilyesmi bonbon, és a bonbonon belül különböztetünk meg egyéb fajtákat. Ez utóbbi felfogás szerint a Praliné a bonbonon belüli csoportosítás egyik halmaza, nem pedig a bonbontól különböző édességtípus.

Az igazi bonbon

A francia eredetű bonbont eredeti receptje szerint úgy készítették, hogy a vízzel olvasztott cukrot sűrűre forralták, majd csokoládéból, kávéból, narancsból vagy más gyümölcsből készített kivonattal, ritkábban illóolajokkal és mandulaolajjal összekeverték. Az elegyet bekent bádoglemezre öntötték és a hideg bádoglemezeken hűtötték. A megdermedt édességet mandulaolajos késsel formára darabolták és önmagában vagy csokoládéba mártva kínálták.
Szóval a bonbon eredetileg összeállt cukor, csoki, mogyoró, stb masszát göngyörgetünk, cukor, vagy egyéb nedvszívó anyagba (pl kakaópor, mandulaforgács, kókuszreszelék, darált dió). Hivatalosan bonbonnak csak azt nevezzük, ami cukorszirup alapból és hozzá kevert csokoládéból és/vagy gyümölcskivonatokból és/vagy kávéból és/vagy illóolajokból áll. Tehát a bonbon alapvetően nem töltött csokoládé, hanem alapvetően telt massza, - "Hivatalosan". "Nem hivatalosan" ma már azonban sokszor töltött csokoládét jelöl; a konyakmeggy például bonbon, a mandulás desszertek is bonbonok, de az alkoholokkal töltött finomságokat is nevezhetjük bonbonnak.

"Mindmegette" csodás szortimentje

Tehát "nem hivatalosan” a bonbonokat töltik alkohollal, gyümölccsel, párizsi krémmel, ganache-sal, nugáttal.

Nézzük egyenként!

Ganázskrém, A klasszikus párizsi krém (magyarul ganázskrém, franciául ganache vagy canache) csupán tejszín és csokoládébevonó 1:2 arányú keveréke, ami egy szilárd trüffel-massza!!!. A bevonó arányának növelésével egyre keményebb állagú krém állítható elő; 1:3-as aránynál már vágható sűrűségű lesz. Főleg bonbonok előállítására használják. Többféle változata is létezik, attól függően, hogy például tartalmaz-e tejet, vagy helyette is tejszínt használnak, illetve az összetevők arányai is más-más ízt és állagot eredményeznek. A kapott krém minőségét az alapanyagok minősége határozza meg; érdemes minél zsírosabb (úgynevezett teljes) tejet, és minél sötétebb és zsírosabb (tehát minél több kakaóvajat tartalmazó) kakaóport használni.

Párizsi krém szabadabb értelmezésben egy, a cukrászatban használatos főzött, vajas, intenzív csokoládé ízű, kesernyés alap-krém, amely tejet, tejszínt, kakaót, cukrot, vajat tartalmaz. Keverhető bele rum vagy más likőr, brandy, étcsokoládé, vanília, mogyoró, kávé, méz, és – a fényesség és a feldolgozhatóság fokozása érdekében – 10%-nyi glükózszirup is. A tej és a tejszín egy része helyettesíthető vízzel, így a krém kesernyésebb ízű lesz. Fehér csokoládé használatával a krém világossárga színt kap.

Párizsi krémet valószínűleg az 1880-as évek végén használta először Gerbeaud Emil (a mi Zserbónk) bonbonok töltelékeként. Nevét vélhetően első használójától kapta, utalva arra, hogy a krém megfelel a franciás ízlésnek.

Párizsikrém, ganashe

Nugátot szintén gyakran használnak bonbonok töltésére. A nugát eredeti receptje szerint pörkölt mogyoróból, cukorból és kakaóvajból álló egységes keverék. Nagyon finomra őrölt, préselt alapanyagainak, és a mogyoró magas olaj, zsírtartalmának köszönhetően a nugát olyan finom sima elegyet hoz létre, amely a legegyszerűbb édességként is megállja a helyét. Mi több, a igazi világmárkát alapozott meg, mint a Nutella. A század forradalmi újításának az első verziója, amely mára az egyik leghíresebb étel különlegességgé vált a világon – NUTELLA®, - egy 1944-ben alapított cukrászda hátsó kis szobájában született Olaszországban, Albában, Pietro Ferrero által. A világ egyik legkedveltebb, már-már őrületet kiváltó édes mogyorókréme is egyfajta nugát. A nugát többféle állagú lehet, állagát az elkészítés módja és célja, az alapanyagok minősége és fajtája határozza meg. Előszeretettel használják bonbonok, édességek töltésére, ilyenkor lágyabbra keverik, de önmagában is gyakori, keményebb formában.

https://youtu.be/gVgmboX9NUw

Wiener BonBon, Bécsi BonBon keringő, Johann Strauss

Nos miután a bonbon fogalmát is megpróbáltuk tisztázni beláthatjuk, hogy nemhogy csökkent volna a homály a jelentésbéli különbségek között, hanem növekedett.

Sikerült a korábbi különböző praliné értelmezések, valamint a francia belga csoki és a belga belga csoki mellé – „egy göngyörgetett bonbon versus töltött bonbon, amely ugye praliné”, - ellentétet is begyűjteni. Persze nem elfelejtve, hogy „Praliné a bonbonon belüli csoportosítás egyik halmaza, nem pedig a bonbontól különböző édességtípus.”

Pedig már azt hittem értem és pont fordítva áll a dolog - "a bonbon lenne belül a praliné halmazon" (minden rovar bogár, de nem minden..., vagy fordítva?) Ráadásul itt van, hogy a „ganache”-krém, amiről kiderült, hogy az egy szilárd trüffelkrém.

Talán megoldást jelent a trüffel elnevezés jelentésének kibontása.

A trüffel német szó jelentése szarvasgomba, valamint a nemzetközi szóhasználatban is hasonlóan a némethez: Truffle (angol), Truffe (francia), Tartufo (olasz) Trufa (spanyol). Nem sok köze van a desszerthez, de mégis…

  1. Tehát az első jelentés, amely az édességekhez köti az egy speciális kemény ganache-krém, a trüffel-krém.
  2. Mint említettük a trüffel német szó jelentése szarvasgomba, de a csokoládébonbonokra is elterjedt a kifejezés. A kicsi, rücskös édességek külalakja hasonlít is a drága csemegére, amely után akár a nevét is kaphatta.
  3. Azonban régen a szarvasgombát konyakban vagy portóiban tartósították, majd miután a gombát kivették belőle, a megmaradt alkohollal kis desszertcsokoládékat töltöttek, ami teljeskörű magyarázattal szolgál immár.

Az első trüffelt 1895-ben a francia Chambery-i egyik cukrásza, Louis Dufour úr alkotta meg, de az édesség csak akkor lett híres, amikor Antoine Dufour 1902-ben, Londonban megnyitotta az első csokiboltját, a III. Napóleont. A csokibolt Prestat néven még ma is működik, akár a belga Neuhaus pralinéboltja Brüsszelben.

Mielőtt azt gondolhatnánk, hogy a trüffel jelentése könnyebben tisztázható, itt van egy újabb adalék, hogy mégse legyen olyan egyszerű.  A franciáknak van egy tipikus karácsonyi csokija a trüffel, amely ami alapvetően 2:1 arányban összefőzött csokoládé- és tejszínkeverék, hűtve, kis golyóvá vagy kúppá formázva és csokival, esetleg kakaóporral borítva kínálnak. Tehát trüffel az egy ganache krém, amelyet pralinékban tesznek, de ha tág értelemben értjük a bonbont, akkor abba is. És ráadásul a bonbon hivatalos értelmezésének megfelelő francia édesség az mi más lenne , mint trüffel.

Érdemes még tudni, hogy a bonbont egyesével csomagolják, a praliné és a trüffel mignon papíron tálalandó.

Hú! Épp jól jött ez az utolsó információ, ...de mégis azt hiszem, hogy ekkora katyvasz után mégse segít rajtunk…

Hogy ezek után és mi trüffel, praliné és bonbon pontos jelentése, -
nem hiszem, hogy bárki az igaza mellett kiállva tudná mondani a 100%-os „tutit”.

TEHÁT NE GONDOLKOZZ? EGYED ÉS ÉLVEZD, ahogy
Plessis-Parlin Praliné herceg, Jean Neuhaus jr, Emil Gerbaud, Pietro Ferrero, Antoine Dufour
tenné!

Források: Forrás1, Forrás2, Forrás3, Forrás4, Forrás5, Forrás6,


Trüffel, Bon-Bon, avagy Praliné?

„Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák először...
E csillagot,
Amelynek minden sugara
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly...
Minek nevezzelek? ...

Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér ajkadnak
Lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltűn elölem a világ,
Eltűn elölem az idö,
S minden rejtélyes üdvességeit
árasztja rám az örökkévalóság -
Minek nevezzelek?...”

kérdezné Petőfi, de profánul mégis fel kell tennünk a kérdést a Terfézia desszertje az vajon:

 "Trüffel, Bon-Bon, avagy Praliné?"

Nos, a válasz az mégsem olyan profánul egyszerű. Hiszen a megnevezett édes falatok mindegyikének története, nevének földrajzi elterjedése, felfedezése, összetevői alapján elkülönül és megkülönböztethető, de mégis akármelyik fogalom használható az édességünk megnevezésére.

…Akkor próbáljuk mégis kibogozni!

Praliné, amely mosolyt csal, mind gyermek és felnőtt arcára, az Ó- és Újvilágban, kontinenseken keresztül és megérdemli, hogy elmeséljük történetét. A praliné eredetileg belül pirított mogyorót vagy mandulát tartalmazó, cukormázzal bevont, csokiba mártott finomságot jelöl, de ma már a töltött csokibonbonok egy részét is ezzel az elnevezéssel illetik. Ha Önnek a pralinéról nem cukros mandula, hanem töltött csokifalat képe sejlik fel, semmiképpen se okolja gasztro-műveltségi hiányosságait. Máris kirajzolódik ugyanis az első fogalmi- és képzavar, amely magát a szakmát jellemzi, ugyanis különböző helyeken, különböző készítményekre, különbözőképpen használják ezen fogalmat.

Franciaország
A franciák a karamelizált mandula (vagy dió, mogyoró) összetört változatát, amit a cukrászatban rendszeresen használnak süteményekhez, tortákhoz, fagylalthoz pralin-nak becézik. Ha csokival keverik a töretet, pralinénak vagy más néven belga pralinénak, azaz belga csokinak hívják. Franciaországban egy ideig praslin-nek (kiejtése: prazlen) nevezték a pralinét.

Egyesült Államok
Az amerikaiak nem, vagy inkább csak nagyon szűk tartományban használják a praliné kifejezést, és csak az olvasztott barna cukorba forgatott pekán diónál „leragadva” fordul elő és akkor azt is csak „pralin”ként emlegetik.

Britek
Az angolok és az egyéb, USA-n kívüli angolszász kultúrájú helyek a csokitölteléket és a mandulás változatot is egyaránt praliné-nak nevezik.

Mindenki a fentieken kívül
Ahogy az angolok nem kis önérzetről tanúbizonyságot téve mondják „the rest of the world”, a többi nagy csokihatalmat is beleértve, tehát a németek, belgák, hollandok, svájciak és „természetesen a magyarok” számára, a csokitöltelék és a mandulás változat is praliné, sőt minden töltött csokit praliné.
Mint látható, talán nem is nekünk okozza a legnagyobb antagonisztikus fennakadást az elnevezés használatbéli különbségei, hanem a bizonyára a belgáknak, - a franciák belga csokinak hívják a pralinéjukat, amin természetesen a híres belga csoki pralinét készítő belgák mást értenek.

Praliné eredetét a legtöbb forrás egy bizonyos francia arisztokratához köti, aki chéfjétől rendelte többféle változat szerint,
• nőcsábász,
• elfoglalt város közhangulat javítása,
• uralkodó kiengesztelése
céljából, de chéf és tanoncai csodát teremtő ballépésére is szükség volt a praliné megszületéséhez.

Az első anekdota szerint 1671-ben César de Choiseuil Plessis-Praslin herceg evett először pralinét. Szakácsa, a hírneves Clement Lasagne, - aki NEM találta fel a lasagne-t és más források Clément Jaluzot-ként emlegetik, - de helyette odaégette a készülő mandulás desszertet. Próbálta szegény palástolni hibáját a hirtelen haragú herceg elől és olvasztott csokoládéba rejtette a cukormázas, odakapatott mandulákat.  A hercegnek azonban olyannyira ízlett a véletlen ihlette finomság, hogy a monda folytatása szerint Bordeaux lakosait pralinéval kárpótolta a VaLahányadIk Lajossal folytatott háborúskodás viszontagságaiért.

César de Choiseuil Plessis-Praslin

 

Másik történet szerint egy fiatal kukta, aki César de Choiseuil Plessis-Praslin herceg chéfjének, Lasagne-nak dolgozott. A kis kukta véletlenül köpenyét a lábos aljára ragadt karamellbe lógatta. Midőn ezt észrevette, kirántotta, s egyazon mozdulattal belecsapta a kikészített mandulába. Innen már csak egy aprócska lépés (…de óriási lépés az emberiségnek, Neil Amstrong szerint), hogy suttyomban meg is kóstolta. Szemfüles főnöke azonban lefülelte, sőt figyelmetlen, torkos kukta kemény fülcibálása mellett, az ellesett technológiai sorrendet beillesztette saját konyhaművészetébe.

Az egyszerűbb változatú mese szerint ugyanitt, ugyanazon szereplőkkel, de mandulatolvaj kisgyerekek vezették rá a főszakácsot a világrengető felfedezésre. Olvasztott cukorba dobálták a zsákmányt. Pechjükre az illat lebuktatta őket.

Teljesen másképp mesélik, de főszereplő ismét Marshal du Plessis-Praslin, de már marsallként. A herceg ugyanis XIV. Lajos tábornoka volt. 1649-ben a híres Mazarin bíboros (ld. kosztümös-kardozós filmek, Három testőr, D’Artagnan, Púpos, Vasálarcos és Tulipános Fan-Fan stb), mint tapasztalt tárgyalót, őt küldte Bordóba (Bordeaux), hogy lecsendesítse a keménykezű király ellen lázadozó bordóiakat.

A város kapui becsapódtak a bátor tábornok mögött és egyedül maradt a hőzöngő polgárokkal. Szorult helyzetéből egy francia arisztokratához méltó huszárvágással vágta ki magát. A híres, akkor megalapozódó, haute cuisenne- t (és nem a lányrokont, hanem), a fennkölt-magas szellemiségű francia konyhát hívta segítségül és meghívta a polgárokat vacsorára.

Az epikus magasságokba emelkedő lucullusi (Nem is hiszem, hogy szegényes magyar nyelvünk szókészlete megfelelő ezen habzsi-dőzsi leírására) lakomára 1649. december 14-én került sor. A 8 fogásos grandiózus menüsort a cukros csokoládémázba burkolt mandula zárta, amit ezüsttányéron és aranykanállal szolgáltak fel (és nem kergette őket senki az asztal körül, aranykanállal a szájukban), - a polgárok dühe elolvadt a szájukban szétáradó ízkavalkáddal együtt, - azaz megszületett a praliné.

A pralinié feltalálása César de Choiseuil Plessis-Praslin herceg udvarához kötődik, hogy az ő örömére kísérletezte-e ki Lasagne, vagy a herceg rendelte tőle, hogy ellenálhatatlan, visszautasíthatatlan ajándékot tudjon adni becserkészett nőismerőseinek, vagy kegyes ajándékkal szolgáljon királyának XIII-XIV. Lajosnak, ezt nem ma már nem tudhatjuk biztosan.

A praliné elnevezés eredete mindenesetre César de Choiseuil Plessis-Praslin a nevéből származik „Praslin – Pralin”, viccesen ez a desszert Praslin-é = praliné. Franciaországban egy ideig praslin-nek (kiejtése: prazlen) nevezték a pralinét. Nekünk mostantól csak egyszerűen Praliné herceg, remélem nem orrol meg ránk sem Ő, sem valamelyik leszármazottja.

A praliné sikeréhez azonban bizton hozzájárult az kiindulási helye. A Praliné herceg családja adta ugyanis a keresztesháborúk egyik hősét a jeruzsálemi a III. Balduin jeruzsálemi királyt (Renaud III of Choiseul 1130-1143). Bármi történt is a legutóbbi röpke 900 évben, - 100 éves háború, vagy francia forradalom, -napjainkig, az egyik legősibb, legbefolyásosabb családja a Champagne régiónak és Franciaországnak.

A „Praliné” herceg le és felmenőin túl azonban több király szolgálatában elévülhetetlen érdemeket szerzett számos csatában, Franciaország, Németalföld, Spanyolország, Itália, sőt a Földközi tenger csataterein, de mint diplomata, régens, alkirály, kormányzó is feltűnt többször, több helyen. Élt spanyol Katalóniában, Savoyai Nagyhercegségben és herceg különleges udvari konyhája egyesítette az olasz-spanyol-francia nagyúri konyha jegyeit. Nem véletlenek a legendák a híres ebédeiről, a nőkalandjairól, gasztronómiai allűrjeiről, amelyeket a család befolyására, az diplomáciai és hadi sikereire tekintettel természetesen mindig megbocsátottak neki. Sőt későbbiekben mintává vált a francia haute cuisenne követői számára, mind a királyi udvarokban, mind pedig a későbbiekben nagypolgári hedonizmusban.

Csoki, amit a szarvasgomba ihletett

Tehát a praliné a legjobb helyről startolt a világhírnév felé.

Azonban a máig tartó sikernek több közbülső állomása is volt, mint például a belga praliné, a belga csokoládé világhírűvé válása. Az újszerű pralinék kicsit frissebbek az 1659-es receptúráknál, 1912-ben készült első adagjuk, méghozzá Belgiumban, Jean Neuhaus Junior konyhájában. Neuhause nagyapja, szintén Neuhause, patikát alapított és hogy az orvosságok rossz elfedje likőröket és csokoládét használt. A sikerre való tekintettel 1857-ben üzletet nyitott a híres Saint Hubert brüsszeli fedett bevásárlóutcában. Unokájának Jean Neuhause Juniornak először jutott eszébe puha, selymes krémmel, karamellizált cukormasszával tölteni a csokoládét. Kitalált egy új módszert, mégpedig egy speciális csokit használt az öntéshez, az ún “couverteur-t fondant csokit.” A fondant úgy működött, mintegy kagylóhéj, ebbe öntötte-töltötte bele a krémet pl a nugát, tejszín, kávé, mogyoró, gyümölcs, vagy csokoládékrémet.

Napjainkban a Neuhausnak 2,000 kirendeltsége van 50 országban. Ezek egyike az eredeti bolt a brüsszeli St.-Hubert Galériában (fedett árkádos üzleti utca), csak orvosságok helyett belga pralinét árul, ahogy az a sok száz másik üzlet is, amelyik a belga csoki sikerén felbuzdulva próbálják a világ ilyen irányú feneketlen vágyát kielégíteni. Mindenesetre a belgák kitágították jó alaposan a praliné fogalmát, amelyet britek csak részben, a franciák épphogy, az amcsik pedig semennyire sem vettek figyelembe.

Ha a Pralinét így kivesézve, összefoglalóan a legsikeresebb elrontott édesség, akkor mi a helyzet a bonbonnal?
De ezt egy külön történetben meséljük el.

Források: Forrás1, Forrás2, Forrás3, Forrás4, Forrás5, Forrás6,


A legizgalmasabb szarvasgomba

A Terfézia az egyik legizgalmasabb szarvasgomba féle, és nemcsak azért, mert a legjobb években is néhány száz kilogramm terem belőle a világon, vagyis Magyarországon, azon belül is a homoki akácosokban. Gasztronómiai értelemben a magyar Terfézia különlegességét az adja, hogy édes. Miközben magában hordozza a szarvasgomba félék erős illat és aromaanyagát, a Terfézia akár tízszer édesebb is lehet a cukornál, ezért a gasztronómiában is elsősorban desszertek ízesítésére használják, ami egyedülálló a szarvasgombák körében. Édessége és különlegesen erős íze miatt a Terfézia egyébként is speciális bánásmódot igényel, de a többi szarvasgombáénál határozottan puhább állaga is megköveteli a különleges figyelmet a felhasználó részéről.

A gumók csak vadon fellelhetők. A gyűjtők speciálisan képzett kutyákkal keresik és szedik. A Terfézia közvetlenül a föld alatt terem, de a termőtest sokszor megrepeszti a talajt és kissé kibújik a felszínre. A szarvasgomba keresésre Nyugat-Európában tradicionálisan használt disznók természetes ösztöneiből hiányzik a Terfézia felkutatása és kitúrása, felszín közeli elhelyezkedése viszont lehetővé teszi, hogy kutyákkal megtalálható legyen. A Teréziát Magyarországon kizárólag idomított kutyákkal keresik, aminek további előnye, hogy a kutya a disznóval ellentétben sosem akarja megenni a gombát, nem próbál meg beleharapni, egyszerűen jelez, a gomba kiásása pedig már a gazda dolga, vagyis állat sosem érinti a termőtestet, így garantálva eredeti tisztaságát a termőterülettől egészen az asztalunkig.


Ön is megkóstolhatja a római cézárok és patríciusok csemegéjét!

A Terfézia egy szarvasgomba fajta latin megnevezése. Az ókori Rómában a kulináris bacchanáliákon a legkülönlegesebb csemege és afrodiziákum volt a föníciai fehér, édes szarvasgomba, a Terfézia. A Terfézia szállítmányokat a Közel-Keletről és Észak-Afrikából a legértékesebb dolgoknak kijáró legszigorúbb biztonsági intézkedések mellett, hadigálya kísérettel szállítottak Róma Ostia kikötőjébe.
A Terfézia, a római történetírók által megénekelt istenek eledele, azonban az éghajlatváltozással és a római birodalommal együtt hosszú időre eltűnt az étlapunkról.

Mégsem lehetetlen, hogy ÖN mégis megkóstolja a római cézárok és patríciusok csemegéjét!

Az ókori Pannónia területén, a mai Magyarországon fellelhető e különlegesség. Az egykori marokkói és közel keleti termőhelyek azóta a fakitermelés és az elsivatagosodás miatt kipusztultak. Így az „édes” Terfézia ma szinte kizárólag a Kárpát-medence speciális adottságú területein található meg. Termésideje augusztustól októberig húzódik.

Fiatalon sajtkeménységű, fehéres, okkeres színű, idősebb korban puha, rózsásbarna gumó. Magyarország egyes területein a szélsőséges kontinentális éghajlat (kemény tél, forró nyár, kevés csapadék) miatt kialakuló az afrikai Szaharához hasonló vándorló homokdűnék, a futóhomok megkötésére a XVIII. században magyar agrárbotanikusok szárazságtűrő, erősgyökérzetű, gyorsan növekvő és terjedő szubtrópusi fafajtát kerestek, és akác erdősávokat telepítettek a futóhomokra.

Mára Magyarország egyik legleterjedtebb fafajtája a mézéről méltán híres akác. A homoki szarvasgomba (Terfezia terfezoides) kizárólag a fehér akáccal lép szimbiotikus kapcsolatba és arbuszkuláris mikorrhizát képez. A terfézia gyakori gombája az alföldi homoktalajos elegyes akácosoknak., a homokos talajban fehér édes homoki szarvasgomba gumók, Terfezia terfezioides, vagy újabb elnevezéssel Mattirolomyces Terfezioides gumók teremnek. Elsősorban a dunai öntéses területeken a Duna ősi hordalék-kúpjain, homokhátain, a „magyar” akáccal szimbiózisban terem a Terfézia.

A természet furcsa talánya, hogy az ókorból ismert édes terfézia, hogy került a Kárpát-medencébe. Akár ugyan a délszaki betelepített akácokkal is érkezhetett volna, de azok Az Egyesült államok déli részéről, illetve Közép-Amerika olyan tájairól származtak, ahol a Terfézia nem honos. Mégis a Közel-Keletről kipusztult édes terfézia, az alföld homokja és a betelepített akác egymásra találva igazi Hungarikumot hozott létre.

A franciáknak ott a híres truffe noire, Truffe du Périgord (Tuber melanosporum), azaz a francia fekete szarvasgomba. Természetesen az olaszok piemonti fehér szarvasgombára (Tuber Magnatum) teszik a voksukat, amit a franca meg sem közelíthet. Hát mivé is lenne a világ a híres olasz fehérszarvasgombás tészta nélkül (Tagliolini al tartufo bianco d'Alba).

És nekünk magyaroknak pedig itt van a fehér édes homoki terfézia szarvasgomba!